Névadónk

Névadónk

Bibó István (1911-1979) a XX. század egyik magyar gondolkodója, politológus, szociológus, történész. Az 1956-os forradalom idején Nagy Imre kormányának államminisztere. 1957 májusában letartóztatták, s 1958-ban életfogytiglani börtönre ítélték. Az 1963. évi amnesztiával szabadult.

Politikaelméleti, szociológiai, közigazgatástudományi és kelet-európai valamint magyar történeti kutatási alapvetően befolyásolták a XX. századi magyar szellemi élet fejlődését.

Bár a "legtürelmesebb magyarnak" nevezték, aki szerény, csöndes ember volt, mégis felemelte szavát, ha valamilyen igazságtalanságot tapasztalt. Mindig az emberiség, a humánum védelmében harcolt a törvénytelenségek, az embertelenségek ellen. Akkor is vállalta a veszélyt, a meghurcoltatást, amikor az igazságot kimondani és szentségtörésnek számított. Nem is beszélve tetteiről.

A 30-as évek végén írt híres politikai tízparancsolatát a "szabadságszerető ember" számára, amelynek kulcsszavai: a tisztelet önmagunk és mások számára, az emberi szabadság és az emberi méltóság egysége és oszthatatlansága, bizalom a közösség erejében, az emberi tisztességben, a bátorságban, hit tisztességes szándékok győzelemre vihetőségében.

1

A szabadságszerető ember tízparancsolata 

  1. Megköveteli magának és megadja másnak a minden embernek kijáró tiszteletet, de megkülönböztetett tiszteletet magának semmi címen nem követel, másnak pedig sem úrvoltáért, sem vagyonáért, sem hatalmáért sem befolyásért, sem ruhájáért megkülönböztetett tiszteletet nem ad, csak tisztességért vagy érdemért. Senki emberfia előtt meg nem alázkodik, alázatoskodó megszólítási és köszönési módokat szájára nem vesz.
  2. Magát munkában szolgának, szabad idejében és a maga otthonában úrnak tekinti, és szembeszáll mindenkivel, aki magát szolgálata és munkája alatt is úrként, hatalmában viseli és másokat szolgának, alacsonyabbrendűnek kezel. 
  3. A maga vagy más munkája értékének a leszállítását, emberi munka kiuzsorázását, vagyoni vagy hatalmi helyzet kihasználását, s egyáltalán semmiféle kizsákmányolást nem tűr, magát vagy mást a maga igazából, világos jogából, megszolgált követeléséből semmiféle erőszakkal, megfélemlítéssel, rábeszéléssel, fortéllyal kiforgatni nem engedi.
  4. Őrködik a maga és minden ember egzisztenciájának a szabad és biztosított volta felett. Illetéktelen vagy önkényes behatástól való mentessége jogvédelemmel és garanciákkal ellátottsága felett.
  5. Szüntelenül szem előtt tartja, hogy az emberi szabadság és az emberi méltóság egy és oszthatatlan, és az egyik ember ellen akár társadalmi helyzete, akár származása, akár neme vagy kor címén elkövetett minden sérelem mindenki más szabadságát és méltóságát is veszélyezteti, ezért az emberi szabadság miden korlátozása, önkényes letartóztatás, fogvatartás, egyéni vagy hatósági hatalmaskodás, s az emberi méltóság mindenféle megalázása ellen azonnal együttesen, de ha az rögtön nem lehetséges, magában is fellép.
  6. Gyűlésben, egyesületben, munkaközösségben akár foglalkozása vagy bármiféle közösségben éppúgy, mint a magánéletben önkényeskedést, akarnokoskodást, magánérdek illetéktelen érvényesítését, visszaélést, köz becsapását, közakarat meghamisítását, s mindenféle fenyegetést és terrorizálást nem tűr, minden ilyen ellen saját maga azonnal felszólal és más tisztességes emberekkel összefog, az erőszakosan érvényesülni próbálókat, tekintet nélkül arra, hogy kire és mire hivatkoznak, leleplezi és meghátrálásra kényszeríti, tisztában  lévén azzal, hogy minden ilyennek az érvényesülése csakis a tisztességes emberek kényelmessége és megfélemlíthetősége miatt lehetséges.
  7. Semmiféle anyagi visszaélést vagy panamát el sem hallgat, sem elfedezni nem segít, bármilyen hatalmas embert kell is ezzel lelepleznie.
  8. Minden közügyben meggyőződése szerint vall színt: fenyegetéstől meg nem ijed, hízelgésnek be nem dől, s szavazatát vagy aláírását semmi pénzért vagy előnyért el sem adja.
  9. Minden felismert közérdek ügyében kezdeményezőleg lép fel, minden közérdekű szövetkezésben vagy mozgalomban tehetsége szerint munkájával és adományával részt vesz s igyekszik azt győzelemre segíteni, tisztában lévén azzal, hogy a közügyek elhanyagoltsága vagy méltatlan emberek kezébe kerülése egyedül a tisztességes emberek kezdeményezésének hiánya és közéleti bátortalansága miatt történhetik.
  10. Bízik a közösség erejében, az emberek többségének tisztességében, és abban, hogy ezt elegendő bátorsággal és igyekezettel érvényre is lehet juttatni, ezért a maga példájával, minden rosszhiszeműség elleni együttes és eredményes fellépéssel és minden jóhiszeműség számára a bizalom előlegezésével erősíti maga körül a közösségben és a tisztességes szándékok győzelemre vihetőségében való hitet.

Bibó István élete

Kapcsolódó galéria

Névadónk

Válogatás Bibó István műveiből

Pályázatok

Nemzeti Tehetség Program